Találtam égy jópofa cikket arról, hogyan változik a nyelvünk!

Szal olvassátok, mer' kircsi és yofej vok, h megoszom vltek! :)

Névszóból névszót rövidítünk

Ezt a képzőt különbőző szófajú szavakhoz kapcsoljuk egy adott szó rövidítése miatt. Főnévhez, melléknévhez, igéhez, határozószóhoz. E szabály szerint csörizünk egymásra, így leszünk csinik egy nap, így eszünk sütit is sütemény helyett, és így lesz a szívesenből szivi, bár újabban már csak AltGr+< meg egy hármas. Ezeket szóban és neten egyaránt használjuk, ahogy a kicsinyítés és rövidítés együttes kifejezésére a -csi képzőt tesszük. A kaja fincsi, üdítő helyett ücsit iszunk, a köszcsit, szupcsit, uncsit pedig már meg sem kell említenünk. Ha ez még nem elég a csiből, akkor megemlítjük, hogy ezzel becézünk is, szemüvegből szemcsi lesz, a telefonból telcsi, a fülből pedig fülcsi. A túl hosszú szószerkezeteket még szép, hogy rövidítjük, nehogymár a szimpatikus ne legyen inkább szimpi. Az -i és a -csi képzőket a tolvajnyelvből vettük át, jellemzően megtartjuk a szavak elejét rövidítéseinknél.

Szóteremtünk

Elképesztő, mire nem képes az ember agya, ha rákényszerül arra, hogy praktikusan gondolkodjon. Az SMS kommunikáció hihetetlen, mit művelt velünk szóban és írásban egyaránt, többnyire még írásban dominálnak az effajta rövidítések. A netes érintkezésben sokszor alkalmazunk olyan szavakat, melyekben a szavak második részét hangsúlyozzuk, és az elsőt benyeljük. Holnap, azaz hnap talizunk, vagy ilyen az uccsó is, s amitől meg kilel minket a hideg, az a vok. Jellemző az is, ha csak a szó végét tartjuk meg, azaz az internetet netnek, a videotékát tékának használjuk. Az így képzett formákat tovább képezzük, nyuszóka lesz a nyusziból, valójában talcsizunk és micsi lesz a mit csinálszból. Kedvencem a 'temamicsi, talcsi?' mely néha sms-ben jön, persze poén formájában, dehát akkor is, elképesztően hangzik, ha hangosan kimondjuk. Hihetetlenek vagyunk. Az sms, vagy sömi, sömös, újabban susmus általános nyelvi jellemzője a szavak kezdőbetűiből álló rövidítések, melyek kötőszavakra, köszönésekre vonatkoznak, na ilyet kapok bőven, mikor mindenki tiltó táblával munkaügyben üzenget. 

 Egy kollégám rendszeresen alkalmazza a nm-t nincs mit helyett, gyakori a semmi baj helyett az sb, és a hv, mint hogy vagy. Helyenként mozaikszóra emlékeztetően rövidítünk, az egészségedre, pusztán egs lesz. Rövidített formában a beszédben is megjelenik, sőt nagyon terjed, a nehari, nemtom, tom, pill kifejezések, melyekről már teljesen elhagytuk az írásjelet, pedig kellene. Valószínűleg, ha valakinek azt írnám csetben, nh! hülyének nézne, így megállapíthatjuk, hogy gyilkoljuk kommunikációnkban a helyesírásunkat. Új szavakat is hozunk létre nap mint nap, ilyen ugye a pézsé, mely összetett szó, mi pedig a szókezdő mássalhangzóiból új szót alkottunk. Erre az analógiára működik a kv is, hiszen ezek mássalhangzóit pont úgy használjuk, mint ahogyan hosszan írnánk, kávéként. Érdekes, és szép a magyar nyelv.

Számot betűvel kombinálunk

Ez a kedvencem, bevallom én ettől hülyét kapok. Nem szeretnék az uncsitesómmal 7végén talcsizni, de 7főn sem szeretnék telcsin vele dumcsizni. És ha valakit megkérdezek, milyen a napja, nem szeretném azt látni, hogy elm1, vagy éppen a betű-szám kombináció analógia együttesében Lm1. Szóval kombináljuk a számokat a betűkkel, azaz szám betű kombóban kommunikálunk. (A kombó akkor is egy jó szó és a mi szavunk! a szerk.) És ha már matekozunk, akkor említsük meg azt, hogy gyakran használjuk az összeadás jelet, lehetnék vulgáris is a szexcseteket tekintve, de nem leszek, szóval + -et a kötőszó -meg helyett: +beszéljük. 

Angolozunk is

Sya, pusy, és jó8. Azaz az angol nyelvi szavak rövidítésében szintén találunk betű és számkombókat. A kiejtés adja a nyelvi kreativitást, ezen évekkel ezelőtt akár Galla Miklós társulatban is jókat mulattunk volna, azonban mára mindennapossá vált. A nyolcas szám angol ejtésének magyar változata jelenik meg a jó8vágyatban, ilyen még c6 azaz, chat. 

Pongyolában nyomjuk

Nem ritka a kétjegyű mássalhangzók kihagyása a hüe, mien, oan, naon, vaok, vok szavaknál, ha valaki így nem jönne rá, akkor a milyen, olyan, nagyon, vagyok szavakról van szó. Megfigyelhető a pongyola kiejtés, melye szintén mind szóban és írásban megjelentek, a szal, tom, tennap, eccer, teccik, melyek összeolvadtak a szánkban és az agyunkban. Ezek helyesírása is eltűnőben van.

Ezeket a szavakat előszeretettel alkalmazzuk, tulajdonképpen mindegyik alacsony stílusértéket hordozó tolvajnyelvi elemeket tartalmaz, úgy tűnik, ezt szeretjük. Szórakozásban, hobbiban, élvezeti cikkeinkben, pénzzel kapcsolatos megnyilatkozásainkban egyaránt ott vannak. Bagó, betép, della, kanyi, lóvé, hogy párat említsünk. A köszönéseinkre is kiterjedt a rövidítés, a csákány szóból eredeztethető a csá, későbbi cső, mely ma már vicces formájában, csöcsként vagy csöcsmőként is felbukkan.

Mindez odaáig vezet, hogy elbizonytalanít a helyesírásban, olyan szavaknál is, melyeket az internet korszaka előtt kérdés nélkül leírtunk helyesen. A nyelvészeket megosztja, hogy vajon helyes-e hagyni a nyelvnek ezt a változatát, mindenesetre az írásban gyakran elhagyjuk az ékezeteket, az írásjeleket és központozást és ez ellen nem tudunk mit tenni, maximum annyit, hogy veszünk egy jó helyesírási szótárat...